Az alábbi animáció azt mutatja, mi történik, ha egy cirkulárisan polarizált hullám olyan anyagon halad át, amely 1-nél nagyobb törésmutatóval rendelkezik, a fényt azonban nem nyeli el. Ahogyan az előző oldali ábránál, itt is mind az anyagminta előtt, mind utána mérjük a térerősségvektort.
Az alábbi képen pedig a két metszősík szembőlnézeti képét látjuk, bal oldalon az anyagminta előtti, jobb oldalon az anyagminta utáni képet:
Itt teljesen hasonló jelenség figyelhető meg, mint az előző oldalon bemutatott esetben: a közegben a hullámhossz jóval kisebb, mint a közeg előtt és után, a közegben lassabban terjed a fény. A fény intenzitása nem változik: a kilépő fény térerősségvektora ugyanolyan nagyságú, mint a belépőé volt, hiszen fényelnyelés nincsen.
Itt is megfigyelhető azonban a fázis megváltozása: ha nem lenne jelen az anyagminta, akkor a két metszősíkban pontosan azonos fázisban forognának a térerősségvektorok, hiszen távolságuk a hullámhossz egész számú többszöröse. Az anyagminta behelyezésével ez megváltozik: a négy hullámhossznyi vastag mintában a fény lelassul, és nem négy, hanem 8,8 periódust tesz meg. Emiatt a belépő és a kilépő fény között 72 fokos fáziskülönbség lép fel. Ez jól látható a síkmetszeti ábrák összehasonlításával.
A bemutatott animációk alapján már nem nehéz elképzelnünk, mi történik, ha a fény olyan közegen halad át, amely fényelnyelő és fénytörő is egyben. Ilyenkor a kilépő fény térerősségvektorának hossza (amplitúdója) is csökken, és fázisa is megváltozik a belépő fényhez képest. Ezeket az eseteket nem mutatjuk be külön animációkon, elképzelésüket az Olvasóra bízzuk.